1940. szeptember 4.

Lemond Ion Gigurtu kormánya. II. Károly király Ion Antonescu tábornokot bízza meg kormányalakítással.

1940. szeptember 5.

II. Károly teljhatalmat ruház Ion Antonescura. Királyi dekrétum felfüggeszti az alkotmányt és feloszlatja a korporatív rendi parlamentet.

1940. szeptember 14.

Királyi dekrétummal Romániát "nemzeti-legionárius" állammá nyilvánítják. Ion Antonescu a fasiszta Vasgárdával, azaz a "legionáriusokkal" alakít kormányt, és teljhatalmú "államvezető" lesz. Féktelen vasgárdista terror veszi kezdetét az országban.

1940. szeptember 17.

Ion Antonescu egy nyilatkozatban arra kéri a hatóságokat és minden románt, "főként pedig az erdélyieket", hogy óvakodjanak "az embertelen, törvénytelen és elhamarkodott tettektől", és tanúsítsák a legkorrektebb magatartást a kisebbségiekkel szemben. A dél-erdélyi magyarok üldözése ennek ellenére tovább tart, a román sajtóban pedig uszító és gyűlölködő hangú, magyarellenes kampány folyik.

1940. október 2.

Gyárfás Elemér, a Romániai Magyar Népközösség Dél-Erdélyben maradt elnöki tanácsának tagja, a romániai magyarság 1940-1944 közötti politikai vezetője, kihallgatást kér Ion Antonescutól; több napos szorgalmazás dacára sem tud azonban eléje jutni, mert állítólag a tábornok egy tisztviselő hanyagsága miatt nem értesül a kérésről.

1940. október 4.

Kezdetét veszi mind magyar, mind román részről a kölcsönösségen alapuló nemzetiségi politika, amely közel négy évig mérgezi a kétoldalú kapcsolatokat. A magyar hatóságok Nagyváradon és Kolozsváron aznap több száz román családot utasítanak ki embertelen körülmények között az országból, mire Antonescu államvezető kilátásba helyezi: szükség esetén "összeszedik" a romániai magyarság vezetőit és koncentrációs táborokat létesítenek. Elrendeli: ezentúl csak annyi magyar nyelvű lap jelenhet meg Romániában, amennyi az átadott területen román nyelven.

1940. október 5.

Ion Antonescu jóváhagyja Valeriu Pop azon javaslatát, hogy haladék nélkül kezdjék el a megtorlást a dél-erdélyi magyar kisebbséggel szemben. Ezt a tervek szerint módszeresen és szervezetten kell végrehajtani, de "rémtettek és brutalitások nélkül, a tengelyhatalmak képviselőinek tudtával és megfigyelésével". Az intézkedés-sorozatnak átfogónak kell lennie, hogy érintse az egyházakat, az iskolákat, a gazdasági-pénzügyi szerveket, a magyar kisebbség szabadságát és vagyonát, a sajtót. A koncentrációs táborok lehetőségével is számolnak.

1940. október 11.

Valeriu Pop budapesti keltezésű, Ion Antonescunak küldött jelentésében arról is beszámol, hogy előző nap találkozott Gyárfás Elemérrel, aki megemlítette neki a dél-erdélyi, szászbonyhai lakos gr. Bethlen Ádám esetét a román határőrökkel. Bethlent a magyar-román határnál - bár rendben voltak az iratai - feltartóztatták, 15 botütést mértek rá, elvették a pénzét és az óráját. Az esetről Crutzescu is beszámolt Popnak, elmondva, hogy Magyarországon felháborodást keltett az eset. Pop kéri Antonescutól az eset sürgős kivizsgálását.

1940. október 24.

Gyárfás Elemér megbeszéléseket folytat Alexandru Creţianu külügyi államtitkárral, Mihail Sturdza külügyminiszterrel és Ion Antonescu államvezetővel. Antonescu engedélyezi a Romániai Magyar Népközösség november 4-ére tervezett, nagyenyedi értekezletének megtartását.

1940. november 9.

Gyárfás Elemért, gróf Teleki Ádámot és Szász Pált kihallgatáson fogadja Ion Antonescu. Az államvezető megismétli október 24-i kijelentését, miszerint amíg ő a miniszterelnök, a romániai magyarság élete és vagyona biztonságban van, de az észak-erdélyi románokkal szembeni erőszakos cselekedetek miatt sokan követelik a dél-erdélyi magyarokkal szembeni megtorlást.

1941. január 21-23.

Az egyeduralomra törő vasgárdisták lázadása Ion Antonescu ellen. A Berlin támogatását maga mögött tudó államvezető a hadsereg igénybevételével veri le a lázadást.

1941. január 27.

Ion Antonescu elnökletével megalakul az új, kizárólag katonákból és "szakértőkből" álló román kormány. Míg a vasgárdista uralom idején elsősorban a dél-erdélyi magyarok személyes biztonsága került gyakran veszélybe (verések, letartóztatások, állandó fenyegetettség), ezt követően főleg a vagyoni biztonságukban és a nyelvhasználat terén szenvednek kárt.

1941. január 29.

Gyárfás Elemér a Romániai Magyar Népközösség nevében írásban üdvözli Ion Antonescut a "közrend helyreállítása", azaz a vasgárdista lázadás leverése alkalmából.

1941. február 1.

Ion Antonescu válaszol Gyárfás Elemér január 29-i üdvözletére.

1941. március 26.

Gyárfás Elemér és Szász Pál kihallgatáson jelennek meg Ion Antonescu tábornoknál. Visszautasítják Antonescu vádjait a dél-erdélyi magyarság állítólagos államellenes mozgalmairól, majd előadják kéréseiket. Szász Pál átnyújtja az EMGE működésének biztosítása érdekében összeállított emlékiratát, Gyárfás pedig az ellenőrző biztosok, illetve a Romániai Magyar Népközösség ügyét hozza szóba.

1941. április 8.

A Minisztertanács ülésén Ion Antonescu kijelenti: "... a nemzet ellenségei iránti gyűlöletet kell sugallni a románoknak. Így nőttem fel én: a törökök, zsidók és magyarok elleni gyűlöletben. A haza ellenségei elleni gyűlölet ezen érzelmeit az utolsó végletekig kell kitolni. Magamra vállalom ezt a feladatot."

1941. április 26.

Szász Pál közbenjárására Ion Antonescu ismét engedélyezi az Erdélyi Gazda megjelenését.

1941. október 15.

Sabin Manuilă, a román Központi Statisztikai Intézet igazgatója megküldi Ion Antonescunak a magyar-román viszály végleges rendezéséről, a lakosságcsere romániai alkalmazási lehetőségeiről szóló részletes tervezetét. A dokumentum szerint az erdélyi magyarok részben a Bácskába és a szerb Bánátba (ez utóbbi terület Magyarországhoz kerülne), részben a Nagyszalonta-Nagyvárad-Szatmárnémeti sávba (a mintegy 5800 km2-nyi területet Románia átengedné Magyarországnak), a székelyek pedig Kárpátaljára költöznének a rutének helyébe, akiket viszont Ukrajnába telepítenének. Az elképzelés - fő vonásaiban - Antonescu nézeteit is tükrözi.

1944. augusztus 23.

I. Mihály király a hadsereg és az ellenzék támogatásával politikai fordulatot hajt végre Romániában: letartóztatja Ion Antonescut és kormányának kulcsembereit, hadat üzen Németországnak s átáll a szövetségesek oldalára. Népéhez intézett kiáltványában "az igazságtalan bécsi döntés által ránk erőszakolt határok" átlépésére, "Erdély felszabadítására" buzdít.